3.fejezet

Helló!
2 fejezetet ígértem, de úgy sokkal izgibb a dolog, ha csak egyet hozok... Tudom, gonosz vagyok. :P

*

-         Nem és nem és nem! Elegem van!– támasztottam az asztallapnak a homlokom.

-         Mi a baj Gaby? – hagyta ott a képeit Melanie és odajöve hozzám a kezét a vállamra tette.

-         Amióta itt járt az a zsaru egyfolytában azon agyalok, amit mondott.

-         Meg fogják találni azt a gyereket és semmi baja sem lesz! Azt az őrült nőt meg a diliházba csukják. Az egész rendőrség őket keresi.

-         Ne is probálkozz, képtelen vagyok optimistán gondolkozni. – hajítottam arrébb egy mappát az asztalon. – Te persze könnyen beszélsz, neked egy szuperzsaru Terminátor a bátyád, aki minden ügyet megold.

-         Alex mint Terminátor? Nem tudom így elképzelni. – rázta meg a fejét nevetve Melanie.

-         Én meg egyenlőre még sehogy se, mert még be sem mutattad. – jegyeztem meg.

-         Ami késik nem múlik. – mosolyodott el, aztán megszólalt Melanie mobilja.Ahhoz, hogy fel tudja venni, át kellett túrnia az egész papírkupacot, ami ott tornyosult az asztalán. Amikor végre a kezébe került diadalmasan emelte a füléhez a kis szerkezetet.

-         Szia Timo! Igen itt vagyok. ... Mi? – kérdezett valamit a barátjától, mire kinyílt az ajtó és ott állt Timo teljes életnagyságban kezében a telefonjával.

-         Bocsi, de dolgom van. Most le kell tennem. Egy szép leányzó áll velem szemben és beszélni akar velem.Szervusz édesem! – szólt bele a telefonba, aztán bontotta a vonalat megvillantva Melaniera a legszebb mosolyát, aztán odalépve hozzá megcsókolta a lányt.

-         Fúj, menjetek inkább szobára! – jegyeztem meg viccesen grimaszolva a szerelmespárra.

-         Nyugi Gaby, a lényeg majd csak este jön, tanúk nélkül. – ölelte át hátulról Timo Melt.

- Köszönöm, ez máris több, mint amit tudni akartam. – piszkálódtam tovább. – Na figyeljetek gyerekek, most megyek és ezt a kis mappát itt a kezemben visszaviszem az archívumba aztán iszok egy kávét, hátha segít és végre tudok majd cikket írni. – álltam fel az asztalom mögül. – Amíg odavagyok ne csináljatok kéjbarlangot az irodából. Kössz! – léptem ki a helységből, otthagyva a szerelmeseket kicsit egyedül. Timoról és Melről messziről látszott, hogy mennyire szeretik egymást és titkon kicsit irigyeltem is a boldogságukat, persze nem rosszindulatból, hanem csak egyszerűen azért, mert látszott, hogy ők tényleg összepasszolnak. Én viszont nem nagyon álmodoztam szerelemről, nekem tökéletesen megfelelt a szingliség, mert így legalább nem kellett senkihez sem alkalmazkodnom. Az én életmódom mellett csak egy púpot jelentett volna egy kapcsolat minden gondjával és bajával, így ebből inkább nem kértem. A gondolataimba mélyülve sétáltam el  a büfébe és csak ekkor vettem észre, hogy nem adtam le a mappát. Nem nagyon aggodalmaskodtam ezen, hanem inkább kértem egy méregerős feketét, amit a lehető leglassabban ittam meg, hogy Melanie és Timo minél több időt tudjanak kettesben tölteni.

-         Féltékeny vagyok. – jelentette be Timo egy huncut mosollyal az arcán, miután elhagytam az irodát.

-         És kire? – ült az ölébe Mel.

-         Erre a fényképezőgépre. – tette rá a kezét a lány új fotómasinájára.

-         Én figyelmeztettelek, hogy értem bizony meg kell majd küzdened.

-         De fényképezőgépekkel? – nevette el magát Timo.

-         Igen. Meg majd a bátyámmal.

-         Annyira nem lehet szörnyű ember a testvéred.

-         Nem is azért,mert olyan rossz a modora. Csak szegény Alex még mindig azt hiszi, hogy egy kis pisis vagyok, akit neki kell mindentől és mindenkitől megvédenie ebben a bűnös nagyvárosban.

-         Csak félt téged. – jegyezte meg mosolyogva Timo.

-         Tudom és azért örülök is neki, mert nagyon jó érzés, hogy van aki törődik velem. Minden hülyeségével együtt imádom és tudom, hogy akármi történik,akkor rá számíthatok, de azért észrevehetné, hogy már nem vagyok gyerek.

-         Majd idővel rájön. Ha úgy érzi majd, hogy biztonságban tudhatja a gyönyörűséges hugicáját egy erős és bátor férfi oldalán, akkor majd nem fog ilyenekkel zargatni.

-         Egy erős és bátor férfi hm.....jó lenne egy olyat találni. –gondolkodott el Mel.

-         Hé! Egy olyan pasi ölébe ülsz.

-         Tényleg? Akkor bizonyítsd be!

-         Lássuk csak...Tegnap leütöttem azt a ronda pókot a fürdőszobában, amitől megijedtél. Na és kinyitottam a lekvárosüveget is!– jelentette ki komolyan Timo.

-         Akkor azt hiszem megfelelsz. – bújt oda a barátjához Mel, de az idillt Timo mobiljának csörgése zavarta meg, aki ránézve a kijelzőre elfintorodott.

- Ne haragudj, de ezt fel kell vennem. – nézett kissé csalódottan a lányra. Arrébb ment pár lépést és visszahívta az előbbi számot. Nem kellett sokat várnia, szinte rögtön felvették a telefont, majd egy röpke beszélgetés után kénytelen volt elköszönni Meltől, mert sürgősen találkoznia kellett valakivel. 

Amikor elindultam a büféből vissza az irodába láttam, ahogy Timo beszáll a liftbe, ezért visszaindultam a rég látott íróasztalomhoz, amikor is az egyik kis gyakornok szólt, hogy hívat a főnököm. Sóhajtottam egy nagyot és a főnök irodája felé vettem az irányt. Halkan kopogtattam, mire meghallottam Herr Ziegler jellegzetes, mély hangját és egy nagy sóhaj kíséretében beléptem a saját birodalmába.

-         Á, Gaby! Gyere, foglalj helyet! – invitált beljebb Ziegler.

-         Mi rosszat tettem? – ültem le a kényelmes székbe.

-         Igazság szerint most a Nina Martin cikk miatt ki kellene valami büntetést találnom neked, ugyanis megígértem Brandtner felügyelőnek...

-         De? – néztem kérdőn a főnökömre, mivel nem akarta folytatni a mondatot,ám a levegőben még ott lógott, hogy van folytatása a mondatnak.

-         Nem fogok prédikációt tartani, mert egyrészt az egyik legtöbb példányszámban eladott számunkban jelent meg a cikked, másrészt pedig hallottam, hogy a felügyelő már elmondta neked, amit akart.

-         Igen el és megfenyegetett, hogy lecsukat, ha akármelyik tetthely közelében meglát. – fintorogtam.

-         Én viszont most mégis arra kérlek, hogy vegyél ki pár nap szabadságot. Azóta ugyanis egy értelmes cikket sem írtál és jót tenne neked egy kis pihenés.

-         De én nyáron akarom kivenni a szabadságomat! – csaptam az asztalra. – Nagyon jól tudja, hogy képtelen vagyok ölbe tett kézzel ülni és várni. – emeltem meg a hangom.

-         Itt csak én csapkodhatok, Gaby! – csapott egy nagyobbat az asztalra Ziegler, mire én meghunyászkodva dőltem hátra a széken. – Vagy te veszed ki szabadságnak a következő 2-3 napot vagy én küldelek el fizetés nélküli szabadságra, méghozzá 2 hétre! Választhatsz!

-         Akkor 2 nap szabadságra megyek. De csak kettőre! – válaszoltam dühösen.

-         Jó. De ha meglátlak akár itt, akár az Imperial közelében fizetés nélküli 2 hét! Érted?

-         Igen értem. Most már mehetek? – kérdeztem durcás hangon.

-         Igen. További szép napot! – mélyedt el a másnapi lapszámba leadott cikkek olvasásába, én pedig dúlva-fúlva mentem ki Ziegler birodalmából. Az irodába belépve, rögtön belehuppantam a székembe és idegesen kezdtem összeszedni a papírjaim.

-         Mi történt Gaby? – kérdezte Melanie ismét megállva a képek válogatásában.

-         Ez a hülye Ziegler szabadságra küldött. Azt mondta, hogy vagy én veszek ki pár napot, vagy ő küld el fizetés nélkülire. Érted ezt? – dobtam bele a táskámba egy halom papírt.

-         A Nina Martin cikk miatt?

-         Igen, mert az az idóta Brandtner vagy hogy hívják beszélt vele. Ha valahol meglátom azt a majmot, tökön rúgom és az sem tud érdekelni, ha utána leültet. Az még rendben van, hogy idejön és lecsesz de hogy dolgozni sem hagy?! Mintha nem érezném magam enélkül is eléggé ramatyul.

-         Azt mondtad, hogy Brandtner? – kérdezte meg kissé furcsa hangon Mel.

-         Ismered?

-         Mondhatjuk. – bólitott, aztán az egyik kép elmélyült tanulmányozásába fogott.

-         Szegény Rex nem tudom, hogy hogy bírja vele egy fedél alatt. És még én találtam szimpatikusnak, amikor a kávézóban összefutottam vele. Szörnyű, hogy mennyire át tudja verni az embert az első benyomás. – csuktam be a táskám. – Na én most akkor hazamegyek. Majd a jövő héten találkozunk! Addig is rosszalkodjatok sokat Timoval és üdvözlöm a tesód, ha beszélsz vele! – adtam neki 2 puszit, aztán hazaindultam, Melanie pedig elhatározta, hogy kicsit megviccel engem, a lázadó szinglit....