Helló!
Nem sok mindent fűznék a részhez, remélem, hogy tetszeni fog Nektek. :)
puszi:
Detti
-
Oh Mein Gott! –
kerekedett ki a szemem, amikor ajtót nyitottam. A fejemben elég nagy volt az
összevisszaság és amint megláttam, hogy ki áll velem szemben, a kusza szálak
szépen összeálltak egy hatalmas nagy csomóvá, amit aztán majd nekem kell
kibontogatni.
-
Te vagy az
egyetlen aki segíteni tud, hogy tisztázhassam magam! – lépett be mellettem Timo
a lakásba.
-
Timo, téged nem
köröznek? – csuktam be az ajtót miután megbizonyosodtam róla, hogy egyik
szomszédom sem dugta ki a fejét az előbbiekre.
-
Olyat mondj nekem
Gaby, amit még nem tudok. Ugye te nem hiszed el, hogy én tettem? Ugye segítesz?
Én inkább megdöglök, de nem megyek vissza a dutyiba. – ült le a kanapémra és
kezébe vette a fantomképet. – Nekem nem is ilyen az orrom! Vagy tényleg ilyen
ronda vagyok?
-
Timo, hagyd a
hülyéskedést! – vettem el tőle és beletettem az egyik mappámba.
-
Te vagy az
egyetlen mentsváram! Kérlek segíts! Melaniet nem akarom belerángatni ebbe az
egészbe és azt sem tudom, hogy egyáltalán hinne-e nekem... – rimánkodott
tovább.
-
De engem nyugodt
szívvel belerángatsz... – jegyeztem meg.
-
Te anélkül is
belemászol. – vágott vissza. – Tudom, hogy ott jártál.
-
Jogos.
–fintorogtam- Na ide figyelj, most
meséld el nekem az egész történetet és akkor megpróbálok kitalálni valamit.
Oké?
-
Oké. – bólintott
és elmesélt mindent a kora reggeli telefontól a felfedezett hulláig.
-
Timo, én hiszek
neked. Ugyan nem ismerlek túl régóta, de érzem, hogy igazat mondasz, engem
pedig még soha nem hagyott cserben a női megérzésem.Téged nagyon csúnyán csőbe
húztak. – csóváltam a fejem. – Viszont azt nem értem, hogy ha neked semmi közöd
Florian halálához, akkor miért menekültél el?
-
Nem tudom...pánikba
estem...
-
Pedig ez volt a
legrosszabb, amit csak tehettél.
-
Most már
rájöttem. – idegesen vakargatni kezdte a tarkóját - Viszont ha ezek után
besétálok a rendőrségre, rögtön visznek is előzetesbe. Én számítok az első
számú gyanúsítottnak és ez úgy is marad ha csak nem kerül elő valami
bizonyíték, ami felmentő rám nézve. – emelte rám a tekintetét.
-
Szóval azt
akarod, hogy nyomozzak egy kicsit és találjam meg azt, amit a rendőröknek sem
sikerült?
-
Igen. Ha van
valaki, aki meg tudja találni az te vagy!
Válasz helyett csak meredten
bámultam magam elé és elgondolkoztam. Nagyon is segíteni akartam Timonak, de
hirtelen azt sem tudtam, hogy hol kezdjek hozzá. Előbb rendezni akartam a
gondolataimat és a kusza szlakból összeálló csomót valahol el akartam kezdeni
kibontani.
-
És te mit
csinálsz addig, amíg én nyomozok? – tettem fel a nagy kérdést pár percnyi
hallgatás után.
-
Reméltem, hogy
nálad meghúzhatom magam.
-
Nálam? Itt a
belvárosban? – képedtem el.
-
Igen. Elméletileg
mi csak felületes ismerősök vagyunk, nem hiszem, hogy itt kezedenék el a
keresést és különben is megbízok benned Gaby!
-
Nézd előbb-utóbb
sorra fognak kerülni az ismerősök is, de pár napig maradhatsz. Viszont azt
tudnod kell, hogy reggeltől-estig itthon sem vagyok, tehát nagyon csendben kell
lenned és nem szabad, hogy bárkinek is feltűnjön az ittléted. Napközben semmi
tévézés, zenehallgatás meg ilyenek. A szomszédaim a legapróbb zajt is
meghallják és könnyen lebukhatsz. A lábad nem teheted ki a lakásból, érted?
-
Értem. –
bólintott.
-
Ez a kanapé
valójában egy összecsukható ágy, ezen aludhatsz.Mindjárt adok is neked
ágyneműt.
-
Rendben.
Besétáltam a hálószobámba és
kikaptam az első garnitúra ágyneműhúzatot, ami a kezembe került és visszamentem
a nappalimba.
-
Takarót és
párnákat találsz az ágyneműtartóban. – adtam oda neki amikor hirtelen bevillant
egy gondolat – Timo! Valamit elfelejtettem! Melanie! – fogtam a fejem és úgy
rogytam le a kanapéra.
-
Ő úgy tudja, hogy
vidékre mentem, ne aggódj!
-
De ez holnap
benne lesz a lapokban. – mutattam fel a fantomképet – Sőt, nem hiszi el neked,
hogy csak úgy leruccantál vidékre, mert járt a lakásodon, látta, hogy semmit
sem vittél magaddal, az előbb mesélte telefonon. Ami viszont a legnagyobb baj
az az, hogy holnap idejön.
-
Gaby, csinálj
valamit! Nem akarom, hogy itt meglásson, egyenlőre jobb, ha nem tud semmiről
sem.
-
Igyekszek majd
megelőzni és lenn várni a ház előtt, akkor talán nem jön fel. De előbb-utóbb
valahogy el kell neki mondanod.
- Ilyen szar helyzetet! –
pattant fel Timo és fel-alá kezdett járkálni. Odament a konyhapulthoz és annak
támaszkodva próbálta kicsit kitisztitani a fejét. Hosszú percekig szótlanul
állt ott és meredten bámulta a csempét a falon, aztán megakadt a szeme a pulton
szerteszét heverő papírokon.
-
Te Horst után
nyomozol? – kérdezte meglepetten.
-
Ismered? – mentem
oda hozzá érdeklődve.
-
Sajnos igen. –
sóhajtott egy nagyot – Biztos itt van az a cikk is, amit a tárgyalás után
írtak. Az a fiatal srác, akit pár nap után kaptak el és meggyanúsították a
biztonsági őr lelövésével az én voltam.
-
Te? Ezért ültél? –
esett le az állam.
-
Igen, mert a
szemétláda nálam rejtette el a fegyvert, pedig én csak a sofőrjük voltam, soha
nem lőttem senkire sem, csak annyi bűnöm volt, hogy ki akartam lépni. Olyanért
is nekem kellett tartani a hátam, amit nem is én követtem el! És most is biztos
ő áll a háttérben! A múltkor meglátogatott pár emberével és felajánlotta, hogy
dolgozzak neki, de én visszautasítottam. A betörés csak figyelmeztetés volt,
most pedig nyakig benne vagyok egy gyilkosságban. Most mit csináljak Gaby?
-
Mondj el mindent,
amit tudsz erről a szemétről és megígérem, hogy nem csak tisztázlak a
gyilkosság alól, hanem Horstot is börtönbe fogom juttatni!
Másnap reggel már korán
kiugrottam az ágyból, hogy megelőzzem Melaniet. Lábujjhegyen lopakodtam ki a
hálószobából, mert nem akartam felébreszteni Timot, de amint kiléptem a
hálószobámból, láttam, hogy a kanapén üldögél és ha nem láttam volna ott
ücsörögni, azt hittem volna, hogy csak álmodtam, hogy én bújtatom. Feltettem
főni kettőnknek kávét és közben beszélgettünk pár szót olyan banális dolgokról,
mint az időjárás. Szinte tapintható volt
a feszültség a nappaliban, én pedig ismét éreztem a jellegzetes bizsergést, ami
előre jelezte, hogy ismét történni fog valami. Lopva néztem az órát és úgy
gondoltam, hogy ráérek még lemenni, mert Mel biztos nem ér ide olyan korán és
nekiálltam a tévét kapcsolgatni. Alig kezdtem el váltogatni a csatornákat,
valaki csöngetett. Timo ijedten nézett rám, én pedig intettem neki, hogy vagy a
fürdőben vagy a hálószobámban bújjon el. Miután behúzta maga mögött az ajtót,
kinyitottam a bejáratot és Melaniet láttam meg a küszöbön toporogni.
-
Gaby! Láttad a
mai újságot? – kérdezte aggodalmaskodva.
-
Igen... –
hajtottam le a fejem.
-
Te már tudtad
ezt, ugye? Tudom, hogy te írtad róla cikket. – nézett rám vádlón.
-
Tegnap este óta.
-
Miért nem
szóltál? Gaby, nem ezt vártam volna tőled...
-
Mel, kérlek
hallgass meg! – állítottam meg, mert épp elmenni készült - Azután láttam meg a
képet, hogy tegnap este letetted a telefont. Képzeld magad az én helyzetembe!
Szerinted nem vívódtam sokáig kezemben a telefonnal?! De mit mondhattam volna
neked? „Itt ülök a kanapén, kezemben Timo fantomképével, képzeld, őt
gyanúsítják Florian Richter megölésével.” – immitáltam egy telefonhívást.
-
Nem. De legalább
valamit mondhattál volna! – fordult ismét felém.
-
Értsd meg, hogy
akartam, de nem tudtam!
-
Akkor te is
képzeld magad az én helyzetembe! Reggel rögtön azzal kellett szembesülnöm, hogy
a szerelmem körözik és gyilkossággal gyanúsítják.
-
Ne hidd azt, hogy
nekem könnyű volt, amikor megláttam a képet... – amíg mondtam mel tűntetőleg
kerülte a tekintetem.
-
Bocsáss meg Gaby,
de tiszta hülye vagyok már! – sírta el magát pár percnyi hallgatás után.
-
Ugyan...Megértelek! – kezdtem el vigasztalni.
-
Azt kívánom, hogy
bárcsak felébrednék ebből a rémálomból, itt lenne mellettem Timo és minden a
legnagyobb rendben lenne! – szipogta – Segítened kell! Tudom, hogy nem ő tette!
Érzem. – tette a szívére a kezét.
-
Segíteni fogok és
tisztázni fogom Timot, esküszöm! – tettem a vállára a kezem és megöleltem.
Nem fogod, hanem fogjuk. – javított ki. – Azt hiszed, hogy én képes
leszek tétlenül ülni? Tudom, hogy a bátyám nyomoz az ügyben, őt bízd csak rám!
– -
„Hoppácska, azt
hiszem szövetségesem akadt. Ha tudná ez a majom Brandtner, hogy a húgával
szövetkeztünk az ő kiborítására, ráadásul pedig a gyanúsítottját is rejtegetem,
biztos felrobbanna dühében.”-húzódott mosolyra a szám.
-
Rendben. De most
akkor menjünk is be a szerkesztőségbe és lássunk is munkához! – indítványoztam
miközben felkaptam a kabátom és a táskám, aztán bezártam magam mögött az ajtót.
Miután elhakultak a lépteink,
Timo odaosont az ablakhoz, onnan nézte, ahogy beszállunk Melanie autójába és
elhajtunk a ház elől. Mivel sem tévézni, sem zenét hallgatni nem tudott, sőt
egyáltalán még egy aprócska neszt sem hallathatott Timo, nagyon hamar unatkozni
kezdett. Hangtalanul osont oda a könyvszekrényhez, ügyelve rá, hogy még a
parketta se reccsenjen és válogatni kezdett a könyvek között. A választása egy
a cím szerint izgalmas krimire esett és visszalopozva a kanapéhoz olvasni
kezdett. Egy jó ideig lekötötte a könyv, ám pár óra után ezt is megunta. A
könyvet visszatette a helyére, aztán az ablakból bámulta az üres utcát. A
gondolatai Melanie körül jártak. Nagyon sokat jelentett neki, hogy a lány hitt
az ártatlanságában és ahogy a fürdőszobából hallgatta a két lány beszélgetését
vágyakozás fogta el a barátnője után. Már régóta állt az ablaknál és az üres
utcát figyelte, amikor is eszébe jutott valami. Felvett egy kapucnis felsőt és
nyakig felhúzva a cipzárt, még a kapucnit is felhajtotta, aztán leszaladt a ház
előtti telefonfülkébe. Melt nem tudta elérni, de hagyott neki egy hangüzenetet,
aztán visszalopozott a házba és amikor megbizonyosodott róla, hogy senki sem
jár a lépcsőházban villámgyorsan visszament a lakásba. Hangtalanul tette be
maga mögött a bejárati ajtót, aztán visszaült a kanapéra. Most már sokkal
nyugodtabb volt...
ahogyan kezdted én úgy folytatom: OH MEIN GOTT!!!! isteneeeeeeem, Gaby rendes h segít Timonak... szegény Mel :(
VálaszTörlésnagyon érdekel h mi az a hangüzenet....
siess a folytatással!! :))
Puszi :))
Gaby meg tudná tagadni a segítségét Timotól, aki hatalmas zűrbe keveredett? Még ha akarná se, de nem akarja. :)
TörlésMajd megtudod a folytatásból.:)
puszi
Szija!
VálaszTörlésNagyon tetszett!
Ez az izgalom! :) Jó hogy Mel és Gaby is hisz Timo ártatlanságába. Azért Gaby nem kicsit bevállalós, ha Timo lebukik őt is viszik bűnrészességért. Remélem ilyenre nem kerül sor és azt is, hogy nem lesz gond a telefonhívásból. Én azt érzem, hogy a következő rész nagyon izgalmasnak ígérkezik! Már alig várom!
Puszi:
Vii
Szia!:)
TörlésÖrülök, hogy tetszett! :)
Timo már bizonyította, hogy megtért bárány lett belőle. Ha akarta volna, akkor már rég visszaléphetett volna erre az útra, de mégsem tette. :) Azért sem egyezett bele rögtön Gaby, mert ez is eszébe jutott. majd meglátod, hogy mi hogyan fog alakulni.:)
puszi:
Detti